A szerelmem Tavasszal újra ébred,
mert a madarak dala bennem éled.
Ha nyílik majd az orgona a kertben,
vágy, szenvedély tüzel megint szívemben.
Ha réten tarka kis pillangók szállnak,
nem tudok ellenállni napsugárnak.
Hol kecsesen ragyog minden a fényben,
jéghegy olvadni kezd végleg szívemben.
Ha a zöld mezőn dalol egy pacsirta,
bújok fázósan ölelő karodba,
A fák között csendben rohan egy patak,
siet, de nekünk sietni nem szabad.
Nem szólunk, csend itt több szerepet játszik,
szivárvány bennünk dallamra hullámzik.
Csillagos égi mezőn a hold ragyog,
minden félelmünk végleg feloldódott.
Szerelmem Tavasszal benned is éled,
légy most bátor, látod, hogy én sem félek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése