Így festek én látod

Nincs ecsetem, festeni nem is tudok,
szavaimmal színezem a mondatot.
Szerelemre vágy ha tombol a szívben,
boldog akkor vagyok én piros színben.

Papíromnak ha hófehér a kérge,
ártatlanság, báj kerül előtérbe.
Temetek én , ásom a boldogságom,
feketének látom egész világom.

Szabadság vágyam is mindig szárnyra kap,
ha friss zöld mező közepén szárnyalhat.
Nyugalom ha kell , meggyötört testemnek,
akkor én minden csak sárgán színezek.

Ha pompa kell már nekem, és élvezet,
papírom aljára lilát képzelek.
Szivárvány színben vegyesek az álmok,
jó és rossz kedvemben máris nótázok.

Ha unalom vesz körül, s minden fakó,
szürke szín van rajtam, ő uralkodó.
Nincs ecsetem, én nem festek vászonra,
csak írom érzéseim papíromra.

Így festek én látod, festem az álmot,
néha radírozok, mert még hibázok.
Hibás volt a szó, a rag, a gondolat,
egy álom tévútra vitte sorsomat!