Ballada apámnak. Apám lány vagyok

Meggyötörte daliás testét az élet,
Én föld lánya vagyok s te a fia.
Testünk mélyére hatolna a féreg,
Lelkünknek előle el kell futnia.
Fogammal húznám ki testedből a zápfogat,
Érted véresre marcangolnám szájam!
De ha a féreg győzne ,győz az állam,
De én veled ugrom át a bokrokat.

Lelkem büszkén kisétál belőlem,
Föld az univerzum vár rád s reám.
Igaz emberré itt s általad nőttem,
Büszkén nézz szemembe drága apám!
Rá van írva ráncos homlokára,
Melyre az idő húzott boronát.
Borulok majd omolva sírhalmára,
Utam ő utána,nem fényesítik koronák.

Érzem aggódását majd a másvilágról,
Szeretlek apám,,ezt nem mondtam el.
Te mindig az akarás erejével kihúztál a sárból,
Rosszat mindig mintha te vitted volna el.
De azért én szemedbe nézve megkérdem,
Szíved igazán odaadóan szeretett?
Mond ha nem így volt,mond feketén-fehéren,
Nem veszítetted el itt a földön néha eszedet?

Ajánlás

Emberek,,boldog élet mit kívántok,
Szeretet ereje minden szívben kapható.
Apám és én,,egy test egy lélek vagyunk,
Egy vér folyik ereinkben,,de más testben lakunk!