Szállj velem

Mond ki vagy te, hogy eltiporhatsz,
minduntalan sárba taposhatsz?
Ki vagy te, hogy bíráld az életem,
még nem vagy te az én ítészem!
Az én bírám csak a nagyvilág,
ki elfogad úgy, milyennek lát.
Ki úgy szeret amilyen vagyok,
tudja jól, megváltozni nem fogok.
Tombolok mint a vad szélvihar,
ki fákat tövestől kicsavar.
Melegítek mint az égen a nap,
szívem ad, akkor is ha nem kap.
Vagy mint kis virág a kertben nyílok,
szakítsatok le , ha arra jártok.
Ha kell szivárványként tündöklök,
bennem lelitek meg az örömöt.
Játszok önfeledten az élettel,
néha sírva, néha jókedvvel.
Mond ki vagy te, talán másmilyen?
ne ítélkezz, mert ezt nem hiszem.
Inkább a mezőn szállj még velem,
virágok közt szabadon vár végtelen!