én boldog már soha többé nem leszek
utam nem sima rajt vannak kőhegyek
nekem nem sok jut a szép fényes napból
pedig elegem van már a pokolból
jól fortyog mindig alattam a katlan
ő melegít fel nem a puha paplan
nekem a pocsolya is már hullámzik
egy homokszem dagadó sárnak látszik
boldog így most akkor mond hogy lehetek
hiába nevetek pedig szeretek
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése