Nézd a temető csendjét,oly sivár,
itt a lélek már csak most hálni jár.
Nézd meg halál, ez itt a temető,
nézd jól ,látod, de nem a feledő!
Mindenkit forrón szeretek egykor,
itt mindenkit várt valaki otthon.
Hiába raboltad el a testeket,
a dobogó szív el sosem felejt.
Ez a halott szívek temetője,
a már kihűlt testek sivár terme.
Emberek sírva gyászolnak ,itt jártál,
ismét egy lelket végleg raboltál.
De az élő ember sosem felejt,
szíve dobog , addig ő még szeret.
Nézd halál, test tied, nem az emlék,
szeretet még van, velünk ők élnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése