Már nem fáj úgy

Tovább léptem, már nem is fájnak úgy a sebek,
lassan, de biztosan a széle is beheged.
Akarom, de mégsem hallom , mert nem bánt a szó,
már nem vagyok oly naiv, nem vagyok bántható.

Nevetek is, csak kicsit könnyes a két szemem,
túléltem én mindent, azt is , hogy nem vagy velem.
Ha gondolok már rád, nem is lüktet a vérem,
hiába, a simogatásod úgysem érzem.

Szép emlék vagy, kedves nekem , de csak gondolat,
mit ember érez, de kezével meg nem foghat.
Már más, új szerelem irányítja sorsomat,
de mindig előjön a múlt s egy szép pillanat.
Más ölel, fülembe suttog , csókja boldogít,
övé lett sebzett szívem, remélem holtomig