Várok még most kicsit,de lelkem háborog,
de most nagyon hallgatok, csendben elvagyok.
Lecsillapodott a lelkemben a vihar,
az égen a fekete felhő sem zavar.
Nyugalom árasztja el végképp testemet,
erősen várom a következő felleget.
Ha gyülekezni látom, csendem feloldom,
s bíz Isten a magamét végre megmondom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése