Bolond szívem

Azon a hajnalon szívem valamit érzett ,
okosabb volt nálam, pedig előre jelzett.
Hevesebben dobogott, mikor rád találtam,
nem vettem észre semmit, mert csak mosolyogtam.

Az első perctől, pillantástól, mindent tudott,
én nem sajnos , nekem még most a varázs jutott.
Én bolondos szívem, soha nem csalt meg, most sem,
igaza lett ,vágyott utánad szerelmesen.

Sebektől már mindent tudó boldogtalan szív,
akart még szeretni, szerelem kell, a vágy hív.
Elnyerted most őt, bízott már akkor ott benned,
mert tetszett neki fényesen tündöklő szemed.
Csillagként a szürkületben nekem ragyogott,
ott ahol még az éj után alig pirkadott.