Őrjöngsz

amikor a mindennapok felőrlik a szerelmet
üvöltve a tehetetlenségtől fáj a szíved
őrjöngsz
amikor állsz nézel némán és nincs otthon semmid
kezedet véresre tördeled a semmittevéstől
őrjöngsz
amikor az asztalon csekkek hadsorba állnak
félre lököd helyet adsz az üres fájdalomnak
őrjöngsz
amikor már végképp nincs miről lemondanod
mert amid volt valamikor elveszett végleg halott
őrjöngsz
s ráfagyott a megszokott kedves mosoly arcodra
vannak könnyáztatta szemeid jégtömbe zárva
őrjöngsz
akkor feladsz már mindent az eddigi életed
titkon vágysz a holnapra erős leszek ígérgeted

őrjöngsz