Szenved a nép

A szenvedő nép egy lánya vagyok,
nagyot kiáltanék de nem tudok.
Mert nem engedik itt, hogy kimondjam,
hagyják, hogy a szót magamba fojtsam.
Ha kitörne egyszer börtönéből,
nem jóból áll, csak követelésből.

Mondani valóm pedig van elég,
elvették a nép megélhetését!
Több lesz az éhező és nincstelen,
sírnak és jajgatnak, embertelen!
Elvesznek még, kiad nekik enni,
vagy a kukában fognak kikötni?

Lopnak, csalnak, másképp éhen halnak,
korog a gyomor,sír a gyerekhad.
Lesz még több szakadt koldus az utcán,
falvakban is, vagy Pesten és Budán.
Elkergetnéd tán , de mégsem teszed,
családért, gyermekéért kéreget.

Adjunk nekik, de lassan nincs miből,
már a szegénység minket is gyötör.
Más megoldás kéne nekünk ide,
boldog otthon, munkahely évekre.
Normális munka elég kereset,
nem látsz sírástól maszatos szemet.

Dolgozunk, akarunk, normális bérért,
és nem kizsákmányolást, éhbérért.
Ha mindezt egyszer talán megkaptuk ,
mindjárt elégedettek is vagyunk.
Nem kiáltok, akkor minden rendben,
dolgozom tovább elégedetten!