Csak egy pillanat volt

kezed véletlenszerűen hozzám ért
hirtelen elfogott a vágy a remegés
átfutott rajtam egy hullám a szenvedély
többre vágytam ott akkor hirtelen
egy perzselő forró igazi ölelésre
de elmúlott a varázs el a pillanat
hiába öntötte el testemet a vágy
az ölelésed meghitt melegsége után
rám néztél szemeddel simogattál
mint ébredéskor a hajnali napsugár
mosolyogtál én vágyakozva néztelek
vártam valamire de csak vártam
pillanat volt elillant a reggel zajára
eltűnt a mindennapok forgatagában
pillanat volt csak s mentünk tovább

Titkok lépcsője

lépcső felfelé vezet hová nem tudom
de felmegyek egyszer s megfejtem titkon
talán szebb jobb lesz a világ mi ott rám vár
hát átlépek bátran az álom kapuján
lehet idegen lesz nekem ott minden
mert nekem a földön van az összes kincsem
mely maga az élet még ha túl rövid
még akkor is ha utamon sok a tövis
még ha néha teher nehéz és fáj
ha könnyekkel teli sírt párna vár

Mindig ott vagyok

mindig ott vagyok 
hol a nap fényesen ragyog
gomoly felhők sötéten szállnak
s az eső megint elered

mindig ott vagyok
hol a virág szépségesen nyílik
a fű megint üdén zöldell
madár dal trillája lágyan szól

mindig ott vagyok
hol a rüggy újra kifakad
olvadni kezd a kemény jég
s feltámad a hűvös esti szél

mindig ott vagyok
hol patak sebesen rohan
tenger mérgesen háborog
hol látni hullócsillagot

mindig ott vagyok
dalban szóban nevetésben
sírásban és szenvedésben
ott bújok a világ peremén

Balek vagyok

csalódtam megint újra mint mindig
azokban kiket az életemnél is jobban szeretek
rám van írva hogy balek vagyok
eltaposnak s ha kellek elővesznek újra
csak azért hogy megint eltapossanak

Az én kedvesem

(Bye Alex .száma után)

az én kedvesem oly fórron ölel
az én kedvesem engem szeret
az én kedvesem csak rám nevet
az én kedvesem mindig velem sír
az én kedvesem szép szavaival símogat
az én kedvesem velem csendben hallgat
az én kedvesem csábosan engem hív
az én kedvesem nekem a mindenem
a szeretőm a szerelmem az életem
a barátom a társam a gyóntatom
osztozik velem gyötrelmes sorsomon
mégis boldog vagyok vele nagyon
az életet vele veszem könnyedén
letörli csókjával arcomról a könnyeket
ha kérem és én mindennél jobban szeretem

Késő

mit nem mondtam ki késő kimondani
múlt fájó sebeit nem jó bolygatni
elszálltak szavak a viharos szélben
komor ködöt képeztek az elmében
örökre hallgat néma már a száj
nem szól pedig talán lett volna muszáj
elmúlt a pillanat nincs jelentősége
beleveszett a jövő tengerébe

Hegedű szólt

csend volt most uralkodott a magány szívemben

a szél lágyan fújdogált egyedül ért az este

ott a parkban a padoknál felrepült egy madár

egyedül volt ő is bánatosan szálldogál

kétségbeesve vergődik szomorúan énekel

hiába dalol most csak engem érdekel

hallgattam fájó énekét néztem magányát

oly bágyadtan nyitogatta megfakult szárnyát

és akkor ott a csendben meghallottam valamit

egy prímás próbálta ki hegedűje húrjait

varázsdallama magányos szívemig hatolt

éledeztem én sosem hallottam ily zeneszót

felüdülés volt elkeseredett lelkemnek

a hegedű hangja a magány ellen zengett

Melindának

Tavasz közeleg lesz jó meleg
remélem jó lesz tőle a kedved
hogy jól vagy abban bízva
várunk nagyon hamar vissza
hiányoznak a szép verseid
remélem nincsenek könnyeid
gyógyulj meg drága Meli
mindenki ezt bizakodva kéri

Ne sirassatok

ha majd nem leszek ne sirassatok
kint a napfényben csak vigadjatok
látod még nézd meg jól a világot
lehet hogy holnap már te sem látod

szívd magadba a rétek illatát
melyet kis patak rohanva szel át
az erdő magasan lévő lombját
hol dalolva száll fészkére a madár

a tenger sós vízének krístály kékjét
hol külön életet rejt a mélység
a hegyek csábitó magas szírtjét
mely rejti örökre minden kincsét

nézz most az ég vakító kékjébe
nézz most a föld sötét legmélyére
annyi szépség van és annyi csoda
szép a világunk összes zegzuga

emlékként tárold el vidd magadba
őrizd meg örökre mosolyogva
ha nem leszek már ne sirassatok
tárt karokkal esőben búcsúzzatok

Így szeressetek

nem változok azért hogy szeressenek
ha akarnak hát így tegyék már azt meg
fogadják el az én összes hibám
lehet így pedig van érte sok vitám
de én így vagyok jól ahogy vagyok
ne változtassatok rajtam úgysem tudtok
gondoljátok át megéri-e így velem
ilyen maradok kicsit szertelen
hát ha akartok még így szeressetek
mert én így is mindig nagyon szeretek

Apró létem

elfértem bőven az élet tenyerén
hullám voltam tajtékos tengerén
apró voltam csak egy kis porszem
kicsiny porcelán testem oly törékeny
remélve bújtam meleg tenyerébe
de belevesztem a hullámos vízébe
apró testem hamar jó mélyre merült
semmivé váltam ott pedig már derült

Hajnali szerelem

végig simított keze arcomon
éreztem forró csókját ajkamon
becézett szerelmes szép szavakkal 
hozzámbújt hajnali harmattal
lágyán átölelt a holdfényében
testünk egyesült a szenvedéllyben
halkan szavak nélkül csendben voltunk
s hajnali szerelemnek áldoztunk

Tavasz menyasszony

a tavasz menyasszonynak öltözött
tél a fejére hószín fátylat kötött
jégvirág csokrát a fagy adta át
halott madarak adták a balladát
megfagyott tetemük volt a násznép
rajtuk a hideg szél nevetve átlép
nászindulót metsző szél játszotta
hegedűje húrján úr a zúzmara

Havat lapátolok

Húsvét hétfőjén kölnit nem találok,
csak a fal mellett a hólapátot!
Így hát sajnos nincs mivel locsolni,
beállok gyorsan havat lapátolni..

Holnap a múlttal

szeretnék ma egy kicsit boldog lenni
de háborgok nem tudok lenyugodni
űvöltve tépem a fákat tővestöl
vonzom a sötét felhőt seregestől

szeretnék ma csak egy kicsit nevetni
jó lenne ha többé nem fájna semmi
nagyon fáj idebent csalodótt szívem
jó lenne ha dobogna már csendesen

várom a napfényt hogy táncoljon arcomon
hogy a gonosz szél átsuhanjon álmomon
szeretném ha minden a helyére kerülne
holnap a múlttal nem kelne versenyre

Késik a kikelet

KÉSIK A KIKELET
Haiku.
Írta.Ács nagy Éva

tájat hó lepi
késik már a kikelet
bolond az idő

Őrjöngsz

amikor a mindennapok felőrlik a szerelmet
üvöltve a tehetetlenségtől fáj a szíved
őrjöngsz
amikor állsz nézel némán és nincs otthon semmid
kezedet véresre tördeled a semmittevéstől
őrjöngsz
amikor az asztalon csekkek hadsorba állnak
félre lököd helyet adsz az üres fájdalomnak
őrjöngsz
amikor már végképp nincs miről lemondanod
mert amid volt valamikor elveszett végleg halott
őrjöngsz
s ráfagyott a megszokott kedves mosoly arcodra
vannak könnyáztatta szemeid jégtömbe zárva
őrjöngsz
akkor feladsz már mindent az eddigi életed
titkon vágysz a holnapra erős leszek ígérgeted

őrjöngsz

Takarítunk

ma összeállt egy nagyszerű csapat
egyszerre parfíst mindenki ragad
négy grácia beindult robotól
megszabadít végleg a piszoktól
egy parfís mindenkinek kezébe
ragyog minden a vendég örömére
egy mindenkiért mindenki egyért
a melóban mindenki egyetért

Fáradtság

ma egy ígazi élő hulla vagyok
szemem előtt táncoltak az angyalok
fáradt testem mellett csillagok hullttak
gondolataim mennyországba jutottak

Érted szólnak most a harangok (Cipőért)

(Cipőért)

elment végleg mindent itt hagyott
nekem ő nagyon sokat adott
velem volt kint a temetőben
napsütésben és hideg szélben

vele hangosan énekeltem
most hangom sincs eltűnt az éjben
ha most még egyszer itt láthatnám
azt amit vele jól láttam már

a dallam most is zeng fülembe
örökké örzöm ott szívembe
minden ember más ő is az volt
de nekem csak ő volt a legjobb

sírva hallgattom fényes utakon
már ott énekli égitájakon
más helyen lett neki a színpad
mert végleg kihunyt itt egy csillag

véget ért egy nagyon szép álom
megszűnt a földön a szív nem dobog
érted szólnak most a harangok
ott fent talán most te is meghallod

Remény a holnap

vajon van és ha van hol van a remény
mindig van és bennünk még közöttünk él
vagy ott maradt a kitaposott múltban
hol nem állnak már leomlottak a falak

vagy a hófödte hegyek fagyos szirtjén
hol lavina követelte az életet
vagy ott hol árvíz öntött el falvakat
családok sírtak a kidőlt fák alatt

vagy mikor anya nyugtat éhes gyermeket
de az ínség szüli már a könnyeket
s a felpuffadt hasú emberek csak néznek
s örülnek majd egy falat száraz kenyérnek

ott száraz mederben újra víz fakad
s egy elhervadt virág is újra nyílhat
mikor a fájó szívben nincs több fájdalom
megszűnik az élet s lesz egy sírhalom

van remény ott a megígért szavakban
bízunk abban reménykedünk a holnapban

A sors keze

A sors keze
Próza.

Írta:Ács nagy Éva


A nő állt a kapuban, várt, várta a férjét, az ebédet már rég megfőzte, most csak nézte a járdát, és várt.Egyszer csak feltűnt, ott a sarkon, dülöngélt megint,a nő nézte csak, s magában beszélt.- Istenem már megint, megint ivott, nem haza sietne, hanem kocsmázott! Most akkor megint kötekedik, semmi sem lesz jó neki!. Kétségbeesve megfogta a kisajtót, annak támaszkodott.A kezét a mellére szorította,gyomra görcsbe rándult, félt, félt mint mindig, jó pár éve. Valamikor nem ilyen volt, volt minden otthon, pénz, kenyér, hús, de most szinte semmi, alig tudnak megélni.Mégse értette a férfit, honnét veszi a pénzt italra.- Most elesett, mit tegyek? Bement a konyhába, gyorsan felmelegítette az ételt, a gyerekek a szobában már ágyban voltak.-Még szerencse!

A férfi befordult a kapun, belépett a konyhába, szeme sarkán ott volt a mosoly,-Ne félj asszony, csak kicsit ittam, de valamit neked is hoztam, előléptettek, s kaptam még valamit.Az asszony nézett, mikor elővett egy borítékot, vastagnak látszott!-Ez mi? kérdezte.Drágám a jutalom amit ma kaptam, vehetsz kenyeret holnap a boltban, a gyerekeknek cipőt, ruhát, újat, S magadnak vegyél szép szoknyát, szeretném csinosan látni az én asszonykám.A nő sírt, könnyezett, ez az az ember kit én még most is
szeretek,visszakaptam, végre ő! Boldogan tálalta a szerény vacsorát, s megsimogatta férje deresedő haját!

Szépre szép, Haiku

SZÉPRE SZÉP
Haiku.
Írta:Ács nagy Éva

a szép szóért szép
választ akarok kapni
főnök most hallgass

Parancs az parancs

Segített az sms ,átültem
másik autóba, de sokan voltunk,
s valamelyik örült a dudát nyomta.
most akkor mit csináljak,
megfagyjak, vagy itt agyonnyomnak.
de ez volt a kormányrendelet,
ellenszegülni nem lehet..
várok, de mi lesz ha jön még valaki,
s a prés itt nagyon kezd működni!!
s mi lesz ha arra ébredek,
mellettem lesznek az Osztrák hegyek?

Így festek én látod

Nincs ecsetem, festeni nem is tudok,
szavaimmal színezem a mondatot.
Szerelemre vágy ha tombol a szívben,
boldog akkor vagyok én piros színben.

Papíromnak ha hófehér a kérge,
ártatlanság, báj kerül előtérbe.
Temetek én , ásom a boldogságom,
feketének látom egész világom.

Szabadság vágyam is mindig szárnyra kap,
ha friss zöld mező közepén szárnyalhat.
Nyugalom ha kell , meggyötört testemnek,
akkor én minden csak sárgán színezek.

Ha pompa kell már nekem, és élvezet,
papírom aljára lilát képzelek.
Szivárvány színben vegyesek az álmok,
jó és rossz kedvemben máris nótázok.

Ha unalom vesz körül, s minden fakó,
szürke szín van rajtam, ő uralkodó.
Nincs ecsetem, én nem festek vászonra,
csak írom érzéseim papíromra.

Így festek én látod, festem az álmot,
néha radírozok, mert még hibázok.
Hibás volt a szó, a rag, a gondolat,
egy álom tévútra vitte sorsomat!

Kegyetlen nő.

Megviselte az élet, kihasználták , semmibe vették, elvesztette az önbecsülését, azt hitte, ő nem nő többé. Egy napon egyedül maradt, most gondolta minden visszaad.Kihasznál mindenkit, amiért sárba tiporták, nem kímélve átgázol a férfiakon. Így is tett, kinyílott, hirtelen megváltozott, ölelt ő, csókolt, de érzése semmi nem volt. Vágy volt,szenvedély, hajtotta a vére a létfenntartásért. Kegyetlen volt, egyik férfi karjából esett a másikba, nézett maga elé, semmit mondva, s nem gondolkodva. Szemei sápadtan néztek a fény felé, s feltette kérdését önmagának: ez az , ez az én célom, ezt akartam én? Nézte a ruháját, nagyon kivágott volt, fehér melle majd kiesett belőle, szoknyája alig takart valamit, ki ez, ki ez a nő, hol vagyok én - kérdezte önmagától. A válasz most még hallgatott, boldog így én nem tudok lenni, én csak egyet tudok, egyet akarok. Örökké szeretni. Ki végre engem akar, s nem azt a valamit, mit a ruhám alig takar!

S egy tavaszi napon rátalált valaki, ki messzi volt tőle, de kölcsönös volt a bizalom. Pár nap után már hiányolták egymást, kimondták a varázsszót: Szeretlek - így ismeretlenül is. A nő kezdett visszaváltozni, önmaga lett újra, blúza újra takarta testét, s a férfit akarta, ki őbenne fedezte fel a nőt, álmai asszonyát. Találkoztak, s olyan volt mint a mennydörgés, összefonódva borultak egymás karjába, megérkeztünk végre, itthon vagyunk.Sírtak, nevettek, tudták megérte. A nő el akarta mondani a múltját, de ő nem volt rá kíváncsi. - Az akkor volt szívem, most csak a most van, a jelen érdekel és a jövőnk, a múltból csak annyi, amit fontos elmondani. A nő hallgatott, szíve hevesen dobogott, bezárta végleg a kegyetlen nőt magába, így boldogan él most, új kedvese mellett, kit szeret, ki szereti, mindenek előtt egyformán társnak, barátnak tekinti. Szemei visszanyerték az elveszett fényt, sápadt bőre újra ragyog, boldogan mondja, megtaláltam magam, én újra ÉN vagyok!

Lábam előtt folyik a perpatvar

Bal lábam előre lép, perdülne már táncra,
de a jobb mindig visszarántja, lép ő hátra.
Én meg csak vagyok közöttük, számat tátok,
dülöngélve mint részeg, jobbra, balra hátrálok,
Merre lépjek, végképpen már nem igen tudom,
melyik lábam az, melyik halad egyenes úton?
Ha előre lépek, a jobb nagyon haragszik,
ha hátra akkor a bal mérgesen veszekszik.
De jó nekem , hogy lábam áll kettőből,
kezem is kettő, s kettő van a tenyeremből.
Jobbról is, balról is, most csattanjon egy pofon,
ácsi, halljátok,az igazságot még én osztom!

Csendben vagyok

Várok még most kicsit,de lelkem háborog,
de most nagyon hallgatok, csendben elvagyok.
Lecsillapodott a lelkemben a vihar,
az égen a fekete felhő sem zavar.
Nyugalom árasztja el végképp testemet,
erősen várom a következő felleget.
Ha gyülekezni látom, csendem feloldom,
s bíz Isten a magamét végre megmondom!

Várlak anya

Anya, rajzolok lehet kereket,
de szívet ,pirosat, csakis neked.
Anya hiányzol, siess, már várlak,
ugye hozol gumicukorkákat?

Anya látom,hogy rezzen a bokor,
ott jössz mellette, kezedben szatyor.
Anya neked festettem kék eget,
látod, szeretlek , ez is kerek lehet?

Anya, látlak, mennék segíteni,
de apukám még most nem engedi.
Mondta ő, még nagyon kicsi vagyok,
csak nézem, hogy apa feléd hajol.

Először puszit ő add most neked,
elveszi a terhet, s megfogja kezed.
Ragyogsz, néz rá két csillogó szemed,
de a cukorkámat te adod nekem.

Anya ha majd egyszer én nagy leszek,
szatyrot akkor már csak én cipelek.
Te vársz, állsz, lesel ott az ablaknál,
Segítenél, jönnél, de nem tudnál.

Szatyrom mélyén van neked valami,
gumicukorka, szemed ezt keresi.
Tudod vele én végre érkezem,
s cukorkát átadom , s vele a szívem.

Még maradj

Ma marasztalnám én az éjt,
a hajnalt átfestem ha kéred,
csak maradj kicsit velem még!

Szeretlek Magyarország

A szó, mely nekem megszólalt: Magyar volt,
Anyám szeretve mindig átkarolt.
Itt ringott bölcsőm ,majd mint a hullám,
altatott a Balaton , ott volt vitorlám.

A szívem először Somogyban dobbant,
nem szerethettem már ennél jobban!
Dombos tájait imádom bejárni,
a fenyvesek közt nézelődve sétálni.

A kéz itt simogatott, ölelt először,
száj felfedezve a másét, csókolt félőn.
Szerelembe itt, egy kis parkban estem,
anyám utánam jött, és én csak lestem.

Bejárnám én szívesen az országom,
de annyi életem nincs, így kihagyom.
De képről ismerem: Pestet és Budát,
álmomban a Dunára teszek gondolát.

Az alföld szép rónasága, sík tája,
ott él bennem, néha vágyom utána.
Annyi minden van itt , mit még nem láttam,
Magyarként csak élek, elvagyok hazámban.

Szívesen mártóznék a Tisza vízébe,
de álmom a valóság végleg megölte!
Látni vélem álmomban Lillafüredet,
nem tudom milyen: csak nézek, képzelek.

Így én csak igazából Somogyom látom,
nem is igen járok túl a megyehatáron.
De nekem ő a minden, szép és kedves,
Hazám, egyetlen Somogyom szeress!

Nem mehetek máshová, nem vár ott semmi,
itt élek én, itt kell nekem mindent szeretni!
Tehát bármilyen csábító a nagyvilág,
maradok itt , felfedezlek Magyarország.!

Keresed ott a csillagod (Ritának)

Most mentél csak el
máris újra hiányzol
itt voltál velem kicsit
kezed lágyan átkarolt
rám néztél mosolyogtál
velem mint régen nevettél
szinte megint ragyogtál
jókedved volt most végre
már most megint nem vagy itt
tőlem messzire mentél
nem ott vagy igazán otthon
távolról látsz mindent
vágyodva nézel az égre
keresed ott fent a csillagod
s várod mikor itthon rád ragyog

Egykor

egykor bátran elindultak az ifjak
küzdöttek valamiért hittek s bíztak
egykor kiáltak egymásért s mi értünk
szabadságot akartak s mi most kérünk
egykor nekünk nemzetünk volt a nagy kincs
ma hol van a régi eszme van vagy nincs

Szeretek, szeretem

Szeretek a mezőn a friss fűben járni
pocsolyában nevetve mezítláb állni
szeretem mikor hajamat fújja a szél
csak nekem a fülembe ő külön zenél
szeretem ha langy eső mossa arcomat
elhalványítja gondosan a ráncokat
szeretem bőrömön a napsugarat
nyújtom felé kezem jöhet átkarolhat
szeretem ha mellettem nyílik a virág
tudom hogy majdnem enyém is a világ
szeretek az erdőn szabadon sétálni
madarak dalára reggel felébredni
szeretek úgy élni ahogy én akarom
szeretném ha szívem dobogna szabadon

Szabadságot

nemzeti színű zászlóm leng a szélben
szeretnék élni boldogan békében
kivívni az igazi szabadságot
eldobni végre a csörgedező láncot
fényesen ragyog felettem már a nap
talán egy nap az álom valóra válhat

Békét a Magyarnak

fényes az égen a nap
békét adj a Magyarnak
fehér tiszta sorsokat
ne fekete gondokat

Az álom maradjon

Ma a népemért kiáltok
kérve békét szabadságot
boldog holnapot kívánok 
ne veszítsük el az álmot

Tél a Tavaszban

Már tegnap tavaszi szél fújdogált
arcomon éreztem a napsugarát
most pedig a szél hordja a havat
fehér hótakaró lepi az utat
a virág a kertben aludni tér
ha kis időre de visszajött a tél
cudar idő tombol már odakint
zúzmara rügyezik a fák ágain

Hol van a szó

Vágyom egy tiszta vizű tóra,
vágyom valódi igaz szóra.
Hol az álom mit nekem ígértél,
vagy csak mondtad, igaznak nem hittél.
Hol van a szó, veled jóban rosszban,
elveszett valahol az iszapban.
Tenger mélyén hiába keresem,
hittem , hogy ott talán csak meglelem!