2013. február 19., kedd
Remény
Kicsiny de szép falu, hol én lakom,
egy nénike folyton kint ül a padon.
Csendet hallgatja a főtéren,
néha felhő vonul át az égen.
A néni most épp a kapuban áll,
postást lesi reménykedve, levelet vár.
Talán,, kiált,, most, most ír a fiam,
talán reménykedik eszébe jutottam!
De a postás köszönve elmegy mellette,
a néni néz némán, reményt veszve.
Bánatosan beballag , simogatja kutyáját,
nem vesztette el még egyetlen barátját.
Kimegy az udvarra , tyúkok elé kukoricát szór,
kis kakasa kukorékolása hálásan szól.
Aztán szép lassan kezébe veszi kapáját,
kiskertjében teszi a napi dolgát.
Csendben, némán nyeli le könnyeit,
most elvesztette egyetlen mindenét.
Estefelé házába megy, szép tiszta lett a kert,
a szobában fáradtan az ágyra hevert.
Nézi a plafont, kézét imára kulcsolja,
elalszik, boldogan gondol álmában a holnapra!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése