Örökre beborulhat

Nézd csak az ég alja pirkad,
de már nélküled kel a nap.
Hallgasd,hogy sírnak már a fák,
de nem nekünk rügyezi ki ágát.

A fák közt szellő suhan át,
hirdeti szívem magányát.
Ott a völgyben még megpihen,
hol patak folyik éppen sebesen.

Egyedül vagyok már látod,
kerestem egy valós álmot.
Igazán csak az enyém volt,
a másik oldal most erősebb ott.

Nélküled tanulok élni,
s mégis még újra remélni.
Bíztam a bűvös varázsban,
égtem a szerelem parazsában.

Most üres, halott a szívem,
ketté tört, vérzik a lelkem.
Érzem kergettem egy álmot,
s nem láttam a rideg valóságot.

Nézd bíborszínét az égnek,
szép, szép volt ez az ígéret.
Valahol most megy le a nap,
nálam most örökre beborulhat.