Nézem néha még tükrömet,
fejem lesem, épp integet.
Hé te ott, lassan ébresztő,
ez az élet egy útvesztő!
Felveszem már én a harcot,
belőlem nem húznak sarcot!
Labirintus nem fog rajtam,
mert én mindent kiagyaltam.
Töviseket felszámolom,
átmegyek az alagúton.
Ott nézem megint tükrömet,
látom a kép újra nevet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése