az erdőben mint madár éldegélek
boldogan a fák közt repkedem
álmaimban ott vagy te mindig velem
azóta szebbek a reggelek
ott ketten szabadon a mának élünk
nem számit sötét sem zord idő
holnap idegen zajától sem félünk
mert miénk a szerelmi erő
szól hív vágyó szava a szenvedélynek
természet lágy ölén feléled
engedünk a csábítás istenének
örökké szeretsz ott ígéred
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése