Bombázó

Fogy le mondták, mekkora a melled, 
kiabálták nevető emberek,
addig élek, megmutatom nektek.
Leszek hamarosan egy bombázó,
a főtéren is büszkén sétáló!

Néztek csak rám, ez a nő egy madám,
ámulj most szem, hallgass el némán száj,
itt sétál egy majdnem tini kislány.
Ki ez , találgatva megkérditek,
hát az vagyok, kit megvetetettek!

A hájas ugye letudott fogyni,
két színűek , most fogok nevetni,
pedig úgyis tudtam én szeretni.
Megalázva, sírva is én voltam,
én , még akkor is sárba tiportan!

Szívemben ugyanaz a szív dobbant,
eremben az a pirosvér lobbant.
most pedig nézd, mindenki megtorpant!
Csak belül mélyen, az érzés lett más,
ott gyökeret vert a megalázás!