Hófehér hóra apró cseppekben hull vérem,
látod kedvesem,, én a halált már nem félem!
Lassanként kínoz, veszi el tőlem a létem,
présel , mintha satuba szorult volna énem.
Mély nyomot hagyok a frissen leesett havon,
lassan száll lelkem testemből, végre szabadon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése