Fehér lepelben

Könnyeimet törlőm fehér keszkenőbe,
testem öltöztettem, fehér lepedőbe.
Kezemet szorosan imára kulcsolom,
most száll el utolsó reményként sóhajom.

A fény felé tárom most csapzott lelkemet,
kérem az én Istenem, hogy segítsen meg.
Könnyeimből már töviskoszorút fontam,
esendő létemet , néked ajánlottam.

Átadom még bánatos gyötört szívemet,
kérem én , hogy dobogását most szüntesd meg.
Gyarló, roncs mivoltom most büszkén távozzon,
ne várd meg Istenem , hogy pokolba jusson.

Szabadíts meg végleg a mocskos énemtől,
ne legyen testem, lelkem tele a szennytől.
A mennyben már megtisztultan lépjek eléd,
tudom ,mert bízom talán megáld majd az ég.

Fehér lepelben menjek a túlsó partra,
fehér lélekkel szálljak fel a hajómra.
Imára kulcsolt kézzel keresztem fogom,
utolsó pillantás még drága otthonom!