most megint csak rád rád gondolok
eszembe jutnak a tegnapok
mikor virágért puszit kaptam
én csak álltam ott s mosolyogtam
emlékezem a boldog tegnapra
szaladtam a réten feléd kacagva
örültél s meséltél mindig nekem
perceim hozzád bújva töltöttem
sírtam értünk ha elkellet válnunk
mert szertefoszlott a valos álmunk
nyújtanám csokrom de már nem lehet
hiába van bennem még szeretet
mégis vagy nekem a mindennapokon
könnyezel könnyemmel a sorsomon
örömömben velem boldogan nevetsz
tudom a túlvilágon is szeretsz
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése