Szonett XLIV. 44.
Írta:Ács Nagy Éva
Ha a szívem mélyén szivárvány lenne,
Nyitott lennék a világon mindenre.
Senki nem szomjazna a szeretetre,
Mindenki boldogan elférne benne.
Láttam ma a szivárványt a kék égen,
Ez az univerzum színes sóhaja.
Értünk az Istenek kedves mosolya,
Égi jel ez most ,szivárvány képében!
Szívem már a látványtól éledezik,
Bánatfelhő végre eltünedezik.
Isten saját maga int , szivárványként.
Lásd meg a színes világot az égen,
Lásd meg a színt az emberek szívében.
Istennek egyformák vagyunk emberként!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése