Mártir vagy hazafi
Állok egy emlékmű előtt,
szemembe sűrű könny szökött.
Virágcsokor van kezemben,
nagy az űr a lelkemben.
Olvasok,olvasom a neveket,
keresem a nekem kedveset.
Meg vagy végre nagyapám,
itt vagyok, hát nevess rám!
Gondolatom kalandozik,
milyen volna ő, ha bolondozik.
Milyen lett volna nevetése,
azt sem tudom, milyen volt szeme színe!
Mártír volt, vétlen, vagy hazafi,
ki tudja ezt nekem megmondani!
Állok nézek, ő vajon mit vétett,
mi volt a bűne , mi a nagy vétke?
Paraszt, egyszerű ember volt,
hiba az , hogy akkor újságot olvasott?
Lecsukták, messzire elvitték,
soha senki nem halotta hírét.
Lágerba hurcolták, s nem üdülni,
szenvedni , s aztán meghalni!
Tetemét melyik, milyen föld lepi,
titok örökre, homály az fedi.
Hajamat szél fújja kócosra,
bélyegét a sors szívemre nyomta.
Nagyapám rám hagyta , mit ő nem tudott,
rám hagyta az égen a fénylő csillagot.
Kócold a hajamat, fújj csak még szél,
végleg elszállt minden remény!
Arra, hogy milyen lett volna nagyapám,
emlék, s név mit tőle kaptam,
de mártírt adott az én hazám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése