MÚLT KERESŐ SZERELEM
Szonett XXXIII. 33.
Írta:Ács Nagy Éva
Ott voltam én , ahol egykor csak veled ,
Hol még szerelmesen suttogtad nevem .
Reménytől már fénylőn csillogott szemem,
Testemen lázasan kutatott kezed.
Felébresztetted a szunnyadó vágyat ,
Bújtam hozzád , mint aki mindentől fél.
Szerelmem tőled, most viszonzást remél,
Forrón számra tapasztottad ajkadat.
Kerestelek én ott , múltban , jelenben,
Sorsunk akkor volt a jövő kezében.
De elszállt a mi igaz pillanatunk.
Emlékfoszlány, mi jövőben sem hagy el,
Kezed álmomban újra engem ölel.
Tudom egyszer , újra ott találkozunk.
Gyönyörűek a verseid,igazi ,megélt érzelmekről tanuskodnak! További sok sikert! Szeretettel Éva
VálaszTörlés