SUTTOGÓ
Szonett .XLIX. 49.
Írta.Ács Nagy Éva
Suttogott a szél, mikor hozzám értél,
Suttogott a szó, mely feltört ajkadból.
Suttogott a szerelmed is, a vágytól,
Suttogott a dalunk, mit énekeltél.
Gondolatban már csak veled suttogok.
Kezem ott szorosan, összeér veled.
Testem vad ütemre, hullámzik neked,
Rabod vagyok én már, csak benned halok.
Suttogó szép szavak, szerelmes vágyak,
Suttogó igaz álmok, velünk szállnak,
Hallgasd a csendben, most, mit neked mondok.
Halkan nem kellenek ide a szavak,
Csak érzelmek, melyek együtt utaznak,
Csak némán szólj, én is csak úgy suttogok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése