Melegedő múlt
elhagyatott üres rejtélyekkel teli ház
melynek falát szép lassan befonta a pók
hol csakis nesztelen surran át mégis a múlt
hol egy szobor bronzajkai csókra vágyódnak
s a megkapott vágy szenvedély örömelixérként hat
az emlék felsajog fáj s mégis köröttük kiderül az ég
már nincs félelem magány fagyott érzelmek feléledtek
szobor karjai újra ölelnek múlt jelen megint egy lesz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése