Ács Nagy Éva
Piros pettyes labda
Tél volt, sűrű hópehely esett, a táj hirtelen fehér lett! Minden betemetett a hó, a nyarat, az őszt, s a kertben a magára hagyott piros pettyes labdát.Pedig valamikor becsülete volt, kedvenc játékként szerepelt. Most ott marad, elfelejtették.Apu kiment másnap havat lapátolni, ő akadt rá.Csóválta a fejét, ezek a gyerekek mennyit könyörögtek ezért a kis labdáért, s most pedig magára hagyták. Felvette, bevitte a szobába, megmosta, megszárította, s gondolta holnapután karácsony, meglepem a gyerekeimet.Másnap a feleségével tüsténkedtek a konyhában, a gyekköcök vidámak voltak, karácsonyi dalokat énekeltek, már alig lehetett bírni velük. Eljött az est, ő felkelt és a szépen feldíszített fa alá rakta , a többi ajándékhoz, ott kint a szél hordta a havat, csakúgy szakadt. Reggel lett, a család felkelt, izgatottan rohantak a fához, melyet sejtelmessen megvílágított a lámpafény. Számos ajándék volt, azt sem tudták mivel kezdjék, és akkor a kétév körüli szöszi kislány felkiáltott, apa labda,, de szép, kérem, enyém? Apát az öröm hulláma járta át, örült sikerének, boldog volt, igen a tied Panka, becsüld meg, a hó alatt találtam,
magányos volt, fázott, és most már csak a tied! A kislabdának ezután nagybecsülete volt, testvérei is kölcsön kérték, ő adta szívesen de estére mindig bevitte a szobájába..Vigyázott rá, óvta mindentöl. A szöszi kislányból nagylány, sőt asszony lett, de a labdáját most is féltve őrzi, mindig mondja, apa csak nekem adta!! Enyém!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése