AZ IDŐ MEGÁLLT VELÜNK
Szonett XLIII. 43.
Írta.Ács Nagy Éva
Szonett XLIII. 43.
Írta.Ács Nagy Éva
Vihar tombolt szívemben , fújt a szél,
Mikor a szemek egymásra néztek.
Először félve mondtam , szeretlek,
Riadt voltam , ijedt, mint aki fél.
Mikor a szemek egymásra néztek.
Először félve mondtam , szeretlek,
Riadt voltam , ijedt, mint aki fél.
Olvadoztam, karjába zuhantam,
Zuhantam vele a szerelembe.
Ő szívét adta az én kezembe,
Jó volt , jobb mikor még álmodoztam.
Zuhantam vele a szerelembe.
Ő szívét adta az én kezembe,
Jó volt , jobb mikor még álmodoztam.
Az idő ott akkor megállt velünk,
Ketten mi már egy térben létezünk,
Külvilág nekünk akkor nem kellett.
Ketten mi már egy térben létezünk,
Külvilág nekünk akkor nem kellett.
Hiába szólt madár dal felettünk,
Egymás nélkül mi már nem lélegzünk,
Sötét után új fény keletkezett.
Egymás nélkül mi már nem lélegzünk,
Sötét után új fény keletkezett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése