RÁM VÁR A VILÁG
Szonett XXXIX. 39.
Írta:Ács Nagy Éva
Jöjj felém remény , távozz hát betegség,
Küzdök tigrisként, veled, gyáva halál,
Nézd csak a temető csendjét, oly sivár,
Kell nekem a megérdemelt öregség!
Jöjj el szorgos méhecske, tűnj el restség,
A világ mindenség, itt még rám is vár,
Hiszem, boldog leszek végre benne tán,
Méhecskeként felé szállok , na tessék!
Nem úr vagyok, csak munkás , egy dolgozó,
Ki ád mindenkinek , szeretet hozó,
Feledd ember a rosszat , feledd bajunk
Mindenki csalódik, az életében,
De zászlót ott tart, magasan kezében
Lobogtat , ünnepli , élteti fajunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése