CSERESZNYEFÁM Szonett XLVI.. 46.

CSERESZNYEFÁM Szonett XLVI. 46. Írta.Ács Nagy Éva Virágzó cseresznyefa alatt ülve, Belefeledkeztem egy szép emlékbe. Mikor még, bátran néztem a jövőbe, Szebb, és boldogabb holnapot remélve! De rájöttem, mégis minden változik, Az álmok, azok még ugyanolyanok. Virtuális tér az, hol boldog vagyok, Valóságban, minden csak akadozik. Cseresznyefám, mi mindig ugyanolyan, Lombja alá most is bújok, boldogan. Gyümölcsét szeretem, már alig várom. Azért ő is nő, terebélyesedik, Most hatalmas, már fölém magasodik. Drága fám ne változz, maradj az álmom!