Kegyetlen sors
tévedés volt benned létezésem
most záporként hull a könnyem
halott bennem rég az érzelem
a kéz már nem ölel nem simogat
otthonom nincs meg a szívedben
zord cudar idő oly kegyetlen
ha nem lehetsz velem egészen
csak barátság az nem kell nekem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése