ENNYI AZ EGÉSZ Szonett.LII. 52.

ENNYI AZ EGÉSZ

Szonett LII. 52.

Írta.Ács Nagy Éva

Nevetni tudni kell, ennyi az egész,

Ölelni most, még nincs itt a szenvedés.

Boldogan kacagj, harsogjon nevetés,

Így a bánatoddal, bátran, pont szembe mész!

Harcolj, szállj, küzdj nevetve hát meg vele,

Temesd el már a borút, sötét mélyre.

Könnyeidet váltsd, hangos nevetésre,

Ennyi, nézz bátran gyötrelmed szemébe!

Boldogságod igazi igéje lesz,

Ha mindig, bárhol, csak nevetni kezdesz

Vedd fel a harcot végre, ennyi s merni !

Küzdj meg, mert itt mindenért küzdeni kell,

Fájdalomnak örök boldogság felel,

Nevetni tudni kell, s boldognak lenni!

VIRÁGOM Haiku.

VIRÁGOM
Haiku.
Írta:Ács Nagy Éva

Virágot szedtem
Szívemet beletettem
Adom boldogan

BIZTONSÁGBAN Tanka

BIZTONSÁGBAN
Tanka
Írta:Ács Nagy Éva

Szaladok feléd
Karodba futok gyorsan
Félelem nincs ott
Mert nálad otthon vagyok
Biztonságod az enyém

JEGY NÉLKÜL UTAZOM Szonett LI. 51.

JEGY NÉLKÜL UTAZOM

Szonett LI. 51.

Írta.Ács Nagy Éva

Zötykölődve már, indul a vonatom,

Jön felém, fiatalos kalauzom.

Kéri a jegyem, de én nem mutatom,

Mert hát éppen most, jegy nélkül utazom!

Bocsánat, világot látni akartam,

Jegyet pénz nélkül, sajna így nem kaptam.

Stoppal menni, én meg nem igen szoktam,

Most pedig, kicsit rossz vonatra szálltam.

Leszállítana, de szépen mosolygok,

Közel van a Balaton, ott leszállok,

Kérlelem, csak addig bírja ki velem.

Nem feleselek hát, nem vitatkozom,

Ablakon át, álmodom a világom,

Ez mindennél többet jelent, most nekem!

Szeretsz e majd?

Ács Nagy Éva
Szeretsz e majd?

ha nincstelen leszek egy senki 
vajon tudsz akkor is szeretni
ha vánkosom egy dohos kabát
takar pokróc érzem illatát
ha nem lesz fedél fejem felett
nyújtasz akkor majd segéd kezet
befogadsz engem a hontalant
ha mindenki más már belém mart (?)

FÉNYEK Lámpásvers

FÉNYEK
Lámpásvers
Írta: Ács Nagy Éva

Csak
fények
kellenek
az utamon
már

SZERELMET ITT KAPOK Imajo

SZERELMET ITT KAPOK
Imajo:2
Írta: Ács Nagy Éva

Haza találtam
Szép messzi tájon jártam
Honvágyam volt az
Mi haza hozzád vonzott
Én itthon vagyok
Hol a te szemed ragyog
Nekem mosolyogsz
Szerelmet itt kaphatok

LESZEK NEKED Mondo.

LESZEK NEKED
Mondo.
Írta:Ács Nagy Éva

Táncolsz még velem
Ölelkezik még vágyunk
Leszek én a mindened

Neked táncolok
Álmomban újra lejtünk

RÓZSAILLATÚ VÁGY. L Szonett 50.

RÓZSAILLATÚ VÁGY

Szonett: L. 50.

Írta:Ács Nagy Éva

Az én titkos vágyam, rózsaillatú,

Mindig bennem érzem, ezt az illatot.

Tőlem, igaz szerelem, csókot lopott,

Elmém illatos, rózsagondolatú!

Epekedve vágyódom már utána,

Néha merengve, magam elé nézek.

Viszonzást tőle, úgy de úgy remélek,

Jó volna, ha szíve értem dobogna!

Sosem hagynám el, többé őt magára,

Vágyom, két erős ölelő karjára,

Simogatnám csak, csókolnám hol érem!

Elbűvöli őt tán illatos rózsám,

Érzi talán, milyen tüzes a vágyam,

Szívemnek menedékét, tőle kérem!

Mégis süt a nap

Mégis süt a nap

Elvesztem , de mégis rám találtak,
már csak magzatpózba kuporogtam,
könnyeim áztatták el a földet,
temettem ott minden keservemet.

Elvesztem , de mégis itt vagyok,
örömet talán még így okozok,
földön kuporgó nincstelen senki,
rajtam most már ne merjem nevetni.

Elvesztem, de mindig talpra állok,
nem fog ki rajtam bűbáj és átok,
öszegörnyedt testem egyenesedik,
könnyem már arannyá válva folyik.

Elvesztem, mégis újra süt a nap,
magzatpózom eltűnt egy perc alatt,
szálfa termetem csak magasodik,
életem romja most meg változik.

Ma neked

Ma neked
Hajdinyák Katalinnak

Szellő ma lágyan libbent
neked a nap is felkelt.
Ragyogta be előtted
a mindenséget,
Utat mutatva veled ő is
ünnepelt.
Ma hajnal lágyan simogatott
a reggel kedvedért késett.
Ma esett a hó, csak neked,
fehérré varázsolta a szőnyeget.
Ma névnapod volt,
s ma neked mindent lehetett,
ma elérhetted az elérhetetlent!
Kívánt körülötted mindenki mindent,
de neked te vagy a kincsed!

Lebegés

Lebegés

bezárva van a testben a lélek
börtöne az idő és a pribékek
de egy nap a lélek majd fellázad
s nekiindul egy szép újvilágnak
lebegni kezd a légnemű semmiben
hirtelen szinte nincs súlya sem
felhők fölött száll már oly boldogan
végre szabadon s örök gondtalan

SUTTOGÓ Szonett XLIX.49.

SUTTOGÓ

Szonett .XLIX. 49.

Írta.Ács Nagy Éva

Suttogott a szél, mikor hozzám értél,

Suttogott a szó, mely feltört ajkadból.

Suttogott a szerelmed is, a vágytól,

Suttogott a dalunk, mit énekeltél.

Gondolatban már csak veled suttogok.

Kezem ott szorosan, összeér veled.

Testem vad ütemre, hullámzik neked,

Rabod vagyok én már, csak benned halok.

Suttogó szép szavak, szerelmes vágyak,

Suttogó igaz álmok, velünk szállnak,

Hallgasd a csendben, most, mit neked mondok.

Halkan nem kellenek ide a szavak,

Csak érzelmek, melyek együtt utaznak,

Csak némán szólj, én is csak úgy suttogok!

Eszperente szerelem

Eszperente szerelem

Szerelemmel szeretlek kedvesem,
kezemmel keresem te kezed.
Szemem neked nevet,
testem felmelenget.
Gyere velem kedvesem,
gyere,
ess szerelembe velem.
Velem szerelem tengerbe vessz,
Ne szenvedj , engem szeress.
Szemem szemedbe tengert keres.
Gyere kedvesem,
Szeress.

Piros pettyes labda

A 25. szójáték szavai: siker, labda, hópehely, lámpafény, szakadt.
Ács Nagy Éva
Piros pettyes labda

Tél volt, sűrű hópehely esett, a táj hirtelen fehér lett! Minden betemetett a hó, a nyarat, az őszt, s a kertben a magára hagyott piros pettyes labdát.Pedig valamikor becsülete volt, kedvenc játékként szerepelt. Most ott marad, elfelejtették.Apu kiment másnap havat lapátolni, ő akadt rá.Csóválta a fejét, ezek a gyerekek mennyit könyörögtek ezért a kis labdáért, s most pedig magára hagyták. Felvette, bevitte a szobába, megmosta, megszárította, s gondolta holnapután karácsony, meglepem a gyerekeimet.Másnap a feleségével tüsténkedtek a konyhában, a gyekköcök vidámak voltak, karácsonyi dalokat énekeltek, már alig lehetett bírni velük. Eljött az est, ő felkelt és a szépen feldíszített fa alá rakta , a többi ajándékhoz, ott kint a szél hordta a havat, csakúgy szakadt. Reggel lett, a család felkelt, izgatottan rohantak a fához, melyet sejtelmessen megvílágított a lámpafény. Számos ajándék volt, azt sem tudták mivel kezdjék, és akkor a kétév körüli szöszi kislány felkiáltott, apa labda,, de szép, kérem, enyém? Apát az öröm hulláma járta át, örült sikerének, boldog volt, igen a tied Panka, becsüld meg, a hó alatt találtam, 
magányos volt, fázott, és most már csak a tied! A kislabdának ezután nagybecsülete volt, testvérei is kölcsön kérték, ő adta szívesen de estére mindig bevitte a szobájába..Vigyázott rá, óvta mindentöl. A szöszi kislányból nagylány, sőt asszony lett, de a labdáját most is féltve őrzi, mindig mondja, apa csak nekem adta!! Enyém!!

Poharam emelem

Poharam emelem

Rajtam nem csillámfény, hanem átok ül, 
nincstelen semmi érzés vesz körül.
Megcsalatva vagyok, minden idegen,
poharam búsan számhoz emelem.
Zűrzavaros felhők egem beborítják,
csalfa remények, ábrándok uszítják.

CSAK NÉZEM A FOLYÓT Szonett XLVIII. 48.

CSAK NÉZEM A FOLYÓT

Szonett XLVIII.48.

Írta.Ács Nagy Éva

A ház mögé ballagtam a folyóhoz ,

Rád gondoltam, csengő nevetésedre.

Rád, a szemed végtelen tengerére,

Itt a hely, hol visszatértél atyádhoz.

Itt ért véget neked földi életed,

Mit önző módon magadtól eldobtál.

Gyerekeidre s rám már nem gondoltál,

Csak a bűnös cél vezérelt most téged.

Sokáig vádoltam hát csak magamat,

Azt hittem én okoztam halálodat,

Ma már tudom, nem vagyok a gyilkosod!

Csak nézek a folyó felé, most csendes,

Tán lelked most is  pont felette repdes,

Hogy élünk nélküled, fentről láthatod.

Mártir vagy hazafi

Ács Nagy Éva
Mártir vagy hazafi 

Állok egy emlékmű előtt,
szemembe sűrű könny szökött.
Virágcsokor van kezemben,
nagy az űr a lelkemben.
Olvasok,olvasom a neveket,
keresem a nekem kedveset.
Meg vagy végre nagyapám,
itt vagyok, hát nevess rám!
Gondolatom kalandozik,
milyen volna ő, ha bolondozik.
Milyen lett volna nevetése,
azt sem tudom, milyen volt szeme színe!
Mártír volt, vétlen, vagy hazafi,
ki tudja ezt nekem megmondani!
Állok nézek, ő vajon mit vétett,
mi volt a bűne , mi a nagy vétke?
Paraszt, egyszerű ember volt,
hiba az , hogy akkor újságot olvasott?
Lecsukták, messzire elvitték,
soha senki nem halotta hírét.
Lágerba hurcolták, s nem üdülni,
szenvedni , s aztán meghalni!
Tetemét melyik, milyen föld lepi,
titok örökre, homály az fedi.
Hajamat szél fújja kócosra,
bélyegét a sors szívemre nyomta.
Nagyapám rám hagyta , mit ő nem tudott,
rám hagyta az égen a fénylő csillagot.
Kócold a hajamat, fújj csak még szél,
végleg elszállt minden remény!
Arra, hogy milyen lett volna nagyapám,
emlék, s név mit tőle kaptam,
de mártírt adott az én hazám!

Hallod csak

Hallod a csendben, sírnak a fák,
hallod, a hó alatt , hogy roppan az ág?
Látod a szélben a lengedező ágakat,
látod, oly erős, letöri a vágyakat.
Nézd az eső áztatja hajam,
nézd, hogy fázik a hidegben nyakam.
Lásd a fák közt áttörni a napsugarat,
lásd, ébreszt fel az álmomat.
Érzed szólni szívem dalát,
érzed, a vihart érted éli át.
Tudod esőben, hóban , fagyban állok veled,
tudod, velem vagy, semmi sem árt nekem.
Fagyott szélben is repül a gondolat,
viharos télben a szerelem rügyet fakad.

Gondolat

Gondolat

Néma gondolat,
bent ragadt szavak.
Szám nem szól,
hallgat ,rajt a lakat.
Nem mondhatom ki,
mert nem akarom!
Szavam némán 
magamba fojtom.
Némán , csendben,
tárolom lelkemben.
Gondolat hát néma,
csak én gondolok
rá mindig néha.
Szavak némán
hallgatnak!

TILOS SZERELEM Szonett XLVII. 47.

TILOS SZERELEM

Szonett XLVII.47.

Írta :Ács Nagy Éva

Éjszaka tilosban jártam, ott nálad,

Csakúgy, titokban találkoztam veled.

Reményt adtam, hitted, én hoztam neked,

Maradjak még, nekem folyton suttogtad.

De mennem kellett, én nem vagyok szabad,

Életem fonala más kezében van.

Ha most maradnék, nem élnénk boldogan,

Sebzett szívem, így hát lassan elsorvad.

Késtél kicsit az időben pár évet,

Jelent feladni nem tudom e végett.

Csak barát az, mi én neked lehetek.

Boldog, igaz ember ,titkos szerető,

Nem lehetek már, egyszerre mindkettő.

Bűnös, rossz gondolat, vágy, ég veletek!

CSERESZNYEFÁM Szonett XLVI.. 46.

CSERESZNYEFÁM Szonett XLVI. 46. Írta.Ács Nagy Éva Virágzó cseresznyefa alatt ülve, Belefeledkeztem egy szép emlékbe. Mikor még, bátran néztem a jövőbe, Szebb, és boldogabb holnapot remélve! De rájöttem, mégis minden változik, Az álmok, azok még ugyanolyanok. Virtuális tér az, hol boldog vagyok, Valóságban, minden csak akadozik. Cseresznyefám, mi mindig ugyanolyan, Lombja alá most is bújok, boldogan. Gyümölcsét szeretem, már alig várom. Azért ő is nő, terebélyesedik, Most hatalmas, már fölém magasodik. Drága fám ne változz, maradj az álmom!

PIROS RÓZSÁK Szonett XLV. 45.

PIROS RÓZSÁK Szonett. XLV. 45. Írta:Ács Nagy Éva Ha piros rózsák, beszélnének nekem. Elmondanák most, szíved titkos vágyát. Elhoznák hozzám, lelked legszebb álmát. Ez minden óhajom, én ezt reméltem. Ha piros rózsák ,elhoznák illatod, Érezném velem vagy, már gondolatban. Hallanám tán, hogy szíved értem dobban, Nem sejtettem ,hogy én vagyok az álmod. Piros rózsák, elhoznák nevetésed, Tudnám azt ,milyen forró ölelésed. Akkor, simulnék karodba kedvesen. Piros rózsák, ha elhoznának nékem, Vonzalom vagy vágy, most így még nem érzem. Biztos igazán, sosem leszek ebben!