Ihász- Kovács Éva
Magyar Költőnő
emlékére
2013-06-15
Nincs fény,kialudt a mécsesben a láng,
nincs több gondolat, vers, csak fájó gyász.
Szavai elnémultak, nem zengnek,
de példaként lénye előttünk lebeg.
Onnét fentről is gondoskodik rólunk,
figyel ránk, néz csak, hogy írunk s haladunk.
Hát mégis ég a láng ,nincs is sötét,
örökül hagyta , csodálatos lényét.
Ha csend is van, mégis hallani hangját,
pont verset mond, vagy értünk egy imát.
Mert ő ez által lett hallhatatlan,
velünk van, lesz, minden versben, szóban.
Felettünk lebeg, mert ő a mécses,
életünk vele teljes, utunk fényes.
Hát égjen hát nagy lángon az a fáklya,
égjen , hirdesse nem élt ő hiába!
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése