2013. június 5., szerda
Kiáltás a világnak
Tegnap még boldogan játszott,
ma pedig eltűnt az álom.
Álom volt hogy száll a hinta,
tegnapot ma elsiratta!
Most pedig várja a kórház,
kezelés, doktor, orvosság!
Erős kemoterápia,
bírja ki az emberfia!
Száját eltakarja a géz,
levegőt venni így nehéz!
Gyönge kicsi, törékeny test,
várja mikor felébredhet.
Eltűnik talán a rémálom,
mosoly az lesz gyerekarcon.
Újra fog szaladni a réten,
mondja megint, anyu most nem!
Iskolába fogok járni,
nem akarok lemaradni!
Vár apu is kint a mezőn,
a nagyik is a legelőn.
A pónimat elém vezetik,
szorosan, el nem eresztik.
De ma még álom, vár a kórház,
álom ez, Istenem, bolondság!
Még én kicsi gyerek vagyok,
felnőni még nem akarok!
Hagyjatok még csak játszani,
a gyerekkorom megőrizni!
Kiadja vissza majd nekem,
azt amit most elvesztettem?
Hamar, túl hamar felnőtt lettem,
a régi életem követelem!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése