Kárpátok lánya

Ács Nagy Éva
Kárpátok lánya

Jól érzem hűvös szelét testemen,
dombjai megdobogtatják szívem.
Érintése végigfut arcomon,
hazám ez, félig innét származom.

Apám földje második otthonom,
tájait szívesen bebarangolom.
Apám szép földjén nézek szerteszét,
Ukrajna, Beregszász, de nagyon szép!

Munkácsi várból csodaszép a táj,
nem illúzió, valóság, nem bűbáj.
Nagyszőllős, hűs szél fogad az úton,
Kárpátok hegyét érzem, jól láthatom!

Erdő, fenyves borította hegytető,
oly illata van, szinte felemelő.
Szívem boldog, honi nyugalomban,
nekem helyem ezen a tájon is van.

Őseim innét, e helyről származnak,
nekem, ott a földben tán helyet adnak.
Hol érzem hűvös Kárpátok illatát,
ott élt egykor apám, a föld otthont ád.

Ide mindig haza, szívesen megyek,
itt minden vár, hív, csalogat, szeret.
Gyermeke vagyok én is -e hazának,
félig leszármazottja Ukrajnának.

Bár nem ott éltem, nem ott születtem,
de otthont benne nagyon is érzem.
Várnak ott a titkaival Kárpátok,
e földnek lánya, talán én is vagyok!