KELL KI A DALT ZENGI

KELL KI A DALT ZENGI
Szonett. 75.
Írta:Ács nagy Éva

Hallgatom a dalt az esti szélben,
Szépen, lágy hangon szólt bús szívemhez.
Kezed ott ért először kezemhez,
Szemem elveszett fénylő szemedben.

Szerelem dalt játszott nekünk az éj,
A hold is világított felettünk.
A szó suttogott, mindig szeretünk,
S pirkadott a vágy, lángolt a szenvedély.

Életre kelt az, mi hittük rég halott,
Pedig élt, csak még bennünk szunnyadott.
Alva járt, álom volt , most újra élt.

A szív nem tud egyedül szeretni,
Jó egy társ, ki vágyát felébreszti.
Kell ki a dalt zengi , ki szeretve félt.