Kánikula

forrt ma a beton
izzadt a levegő
a fákon kokadozott a levél
a nap tüze perzselt
égette a bőrt
hússzag terjengett
hőség szagával keveredett
árnyék szinte sehol
mindenütt beton
olvadt az aszfalt
bitumenbe ragadt a láb
ember bírja ki e kánikulát