Királyfi fehér ló nélkül

Állt türelmesen, várt a lámpánál,
szemében fénylő boldog ragyogás.
Rám nézett, végre most észrevett,
gyomromban görcs, idegtől remegett.
Nem volt a fején arany korona,
de aranyos volt a mosolya!
Palástot izmos testén nem viselt,
csak motoros fekete bőrdzsekit.
Farmerja rojtos, néhol kopott, kék,
feszesen emelte ki férfias testét.
Nem volt jogar, csak virág a kezében,
illatát éreztem az esti szélben.
Nem várt rám sehol sem, luxus kocsi,
a vonat tudta, minden hová elviszi.
Gyalog jött felém , sietve értem,
erre vágytam, ez minden mit reméltem.
Tudtam, van királyfi fehér ló nélkül,
nekem ő tényleg az is lett végül.
Palota sem kellett, minek, szeret,
kincs ő így nekem, ragyog ha rám nevet!