Angyal vágy

Ács Nagy Éva
Angyal vágy

Egy angyal a földön szárnyát törte,
itt lent az idő öt is gyötörte.
De ég még szemében a végtelen,
lángolva csillog a fény tűzében.
Percek telnek el, órák, álmodik,
felhők fölé magasra vágyódik.
Szeme sarkán gyöngyöve fut a könny,
patak medrébe, de nagy a közöny.
Szállni, szállni ,még egyszer Istenem,
szárnyam ha lehetne, oly sebesen!
Szeretnék át az univerzumon,
ez lenne minden vágyam, óhajom.
De ki szárnyát törte, nem repülhet,

sajnos emberként a földön ülhet.