Betonba öntve

Beton csak, mindenütt csak a beton,
eltűnt levegő, mi volt egykoron.
Kevés a zöld, fű is szinte semmi ,
a várost olvadt bitumen szag szeli.
A fák helyén gyárak vagy lakótelep,
muskátlis kis tanya innét hová lett?
Hová, nagyi finom almás sütije,
udvarát fahéj illat töltötte be.
Gyárak ontják bűzös füst fellegüket,
szénát forgatni már senki sem megy.
Csépelni nem igen járnak asszonyok,
a gyárban dolgoznak, sorsuk csak robot.
Hol a nóta, nevetés, jó kedv a mezőn,
dalolva dolgoztak s nem erőltetőn.
Hol vannak, eltűntek az éldolgozók,
verseny az volt, ki lesz most a legjobb.
Unott, monoton kátrány szag terjeng,
a nép még hallgat, benne csak szenved.
Kukában a beton épület mögött,
kutatsz kenyérért, vagy éhen dögölsz.
Fejed álomra nem lesz hol hajtanod,
21. század betont önt rád, túlélni nem tudod!