Várlak haza
(Nagybátyámnak)
Messzi vagy, távol, nem érzem kezed simogatását,
nem hallom, hogy szólsz hozzám, kis húgom!
Nem látom csibészes mosolyod, de tudom vagy ,
vagy nekem, mindig is voltál, kísértél végig utamon.
Nevetésed mellyel kacagott a hold feledni sosem fogom,
várlak,egyszer tudom eljössz újra, s a nap fénylik nekünk.
Járjuk az utunkat együtt megint, fogod szorosan kezem,
mesélek, mesélsz, hisz annyi minden történt velünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése