Az én falum
Az én falum , nincs eldugva,
hirreségünk egy nagy szakiskola.
Járnak ide minden honnét diákok,
szakmát tanulnak , kergetik az álmot.
Az én falumban, mindig korán kelnek,
öreg nénik hajnalban már tesznek-vesznek.
Kiállnak a kapuba az utcára nézelődni,
így tudnak mindennek mit látnak örülni.
Az én falumban van sok apró kisgyerek,
kiktől az utca télen, nyáron hemzseg.
Játszóterünk így ritkán magányos, üres,
beharsogja boldog és vidám gyereksereg.
Az én falum dolgos emberek lakják,
takarítja renben tartja mindenki a portáját.
Kakasok az udvarokon vígan vannak,
tyúkokkal egésznap csak kapírgatnak.
Az én falumnak gyönyörű a temploma,
egész évben nyítva , hívőket fogadja.
Harangszó jelzi a mise kezdettét,
megy a nép, hisz mindenki cipeli keresztjét.
Az én falumban fényesen süt a nap,
a parkban fiatalokat hívogat egy piros pad.
Szerelmes csókot egymásnak ott adnak,
álmot jövőt szönnek, hiszik magukat boldognak.
Az én falum többet ér zajos városnál,
itt nem kell félned, ha átmész a pirosnál.
Itt hallod az éjben a tücsköt ciripelni,
érzed az ibolyának illatát, ha elkezd nyílni.
Az én falumban a szél lágyan fújdogál,
a zöld fenyőn dalol, egy kismadár.
Évek szállnak el, repülnek már a napok,
de az én falumban mindig boldog vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése