Utolsó esély (Váratlan ajándék)
Megint egy magányos ünnep megint szomorússág, ez volt mindig a gondolatom.
A fa alatt ajándékhalom, vettem, szeretteimnek, hogy én kapok-e sosem érdekelt.
Kaptam, néha, de többet ért az öröm, mit az én ajándékom okozott.
Nekem egyszerre van az összes ünnep, névnap, karácsony szülinap,
mit szeretnék, senki sem kérdezett meg. Aztán egyszer meglepetés ért,
valamit kaptam, váratlan ajándékként. Őszülő fejjel, még boldog lehetek.
Igaz nem volt ünnep, nem volt a fenyő alatt, de mégis örömként ért, nem számítottam már rá. Magányosan, csalódottan kaptam az élettől, még egy utolsó esélyként őt, hogy az életem rendbe hozzam. Még tudjak szeretni, valaki mellé bújni, ölelni,
s valakivel az életem megosztani, Eleinte nehéz volt felfogni, én ezt nem érdemeltem meg de őt kaptam, ő engem akart, azóta is fogja kezem, velem van jóban, rosszban, az életemben. Meddig, nem tudom, de a váratlan ajándékom őrzöm s féltőn óvom.
.jpgGY%C3%9CR%C3%9C.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése