Nem lengetem zászlóm
"Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam."
Hiába látom, nem vagyok egyedül,
mégis mindig győz felettük magányom.
Nem hallom ha mezőn tücsök hegedül,
Ezért nem lengetem a szélben zászlóm.
Csak papíromon leírva létezem,
Megundorodva mocsoktól, lélegzem
de érzem néha még mindig fuldoklom.
Ezért élek önkéntes börtönömbe,
Itt nem köp senki sem nyálat szemembe
Magam ura vagyok, ajtóm becsukom.
A vers eleje :Babits Mihály: A lírikus epilógja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése