MÉG EGY ESÉLY LXII. Szonett 62.

MÉG EGY ESÉLY

Szonett LXII. 62.

Írta: Ács Nagy Éva

Kaptam most az élettől, még egy esélyt,
Egy utolsó mámort a szerelemtől.
Szememen, vörös folt volt a könnyektől,
Azt hittem búcsúztatom a szenvedélyt!

De remények jöttek, és szálltak felém,
Rám újra, a szerelem fény ragyogott.
Láttam szemedben, izzani csillagot,
Rám találtál, magányos élet delén.

Hajamban nézd, ott van egy kusza ősz szál,
Lelkemben belül újra áll már a bál,
Megtaláltalak, magamnak akarlak!

Magamnak akarlak, létem végéig,
Neked lenni, az utolsó sóhajig,
Reszkető karomban, fogva tartalak!