Kívánj velem te is

Ács Nagy Éva
Kívánj velem te is

Utolsó napja van ennek az évnek
mulatni mennek hát a legények.
Párjukkal táncolják át az éjszakát
várják a harangszót, s az új év virradatát.

Felednek ők, búcsút intenek az óévnek
jövőbe néznek hol lesznek remények.
Durran a pezsgő, repül a petárda
ropogós malacpecsenye kerül a tálra.

Táncolj és vigadj most te is velünk 
bízva abban jövőre lesz jobb életünk.
Trombita szól hallod ,visít a malac
siess te is gyorsan, nehogy lemaradj.

Kívánj hát bort búzát , békességet.
kívánj hát velem Boldog új évet!

Lila köd

Ács Nagy Éva
Lila köd

A felhők lila ködét temetem,
keresem az igaz embert bennem.
Lila köd agyamban bomladozik,
ember bennem élővé változik.
Elmém tisztul már, jön a fény felé,
szalad csak boldogan a nap elé.
Lila ködöm tehát most távozik ,
más elmében éled ,ott mártózik.
Lassan bennem már nincsen, nem él,
tiszta a gondolatom ,van remény!

Születésnapomra

Ács Nagy Éva
Születésnapomra

Már nem is számolom, minek,
megvan írva mindenkinek,
egyre
megy.

Nézem néha a tükrömet,
képem torz, nyelvet öltöget,
gagyi
mami.

Negyvenkilenc éves lettem én,
nap is rám ragyog kék egén,
finom
bírom.

Ráncaim már sajnos vannak,
köszönhettem a sok bajnak,
jaj,
baj.

Fiatal énem bennem él,
a tükörben még látom én,
igaz
vigasz.

De most élvezem a korom,
nem bánt, ki voltam egykoron,
sorsom
vonom.

Azt hittem, nekem nincs remény
az igaz szerelem terén,
szegény
legény.

Szerelmes lettem újra én,
mert megjelent egy fess legény,
fura
ura.

Hajam ősz, de szívem lobog,
most szemem boldogan ragyog,
nevet,
szeret.

Már vén szerelmesként élek,
rám köszöntek a remények,
adtam,
kaptam.
József Attila: Születésnapomra - "evokáció"

Ács Tatjána Születésnapodra

Ács Tatjána
Születésnapodra

E jeles napon boldogság és öröm,
hogy e verssel köszönthetlek kisördögöm!
Szívemből szívednek szól e költemény,
Te vagy a legjobb testvér a föld kerekén!
Ha baj volt, mindig mellettem álltál,
s viszonzásul semmit sem vártál!
Önzetlen szereteted segített élni,
s megtanultam a reményben hinni!
Köszönök mindent Neked!
Hogy befogadtál szívedbe,
hogy bevezettél az életbe!
A mai nap Neked süt a Nap,
Neked ragyognak a csillagok!
Drága Testvérkém Boldog Születésnapot!

Szelhofer Valentina Tina. Drága Édesanyám!

Szelhofer Valentina Tina.

Drága Édesanyám! Mit kívánjak neked a mai napon elmondani neked én azt nem tudom mert olyan sok szép és jót adtál te nekem hogy azt vissza adni szinte lehetetlen!!!!! Megpróbálkozom hogy érezd mind azt amit én egykoron!!!! Nekem boldog és felhőtlen gyermekkort adtál szegénységben de boldogságban mindig mellettem voltál!!!! Most én leszek melletted míg lehet és végig fogom majd két remegő kezed!!! Ha néha rossz és szemtelen vagyok veled soha de soha ne feledd én mindig SZERETLEK!!!!!! Csak azt kívánom legyen boldog és szép hosszú életed!!!! Nagyon Boldog születésnapot kívánok egyetlen DRÁGA ÉDESANYÁM!!!!!!!! SZERETLEK!!!!!!!!!!!!!!

Kortalanul

Ács Nagy Éva
Kortalanul

Közel 50, pár év múlva ennyi leszek,
tükörbe nézve nem esem kétségbe.
Nem számolom nyakamon a ráncokat
nem, minek, büszkén viselem azokat.
Megértem ezt is, most is boldog vagyok,
korom ellenére ,szemem még ragyog.
Rejtőzik bennem a lázadó kamasz,
valahol vár a fiú, kicsit mamlasz.
Bejárom stoppal a félvilágot,
közel 50 évesen, hát ilyet ki látott!
Kell beöltözöm szívesen bohócnak,
gyermek énem örökké bolondozhat.
Még 60 évesen is ha tán megérem,
ilyen öreg tini leszek , ígérem.
Szívem nem változik, csak mázam más,
ráncos lesz testem, változik a váz.
De váz alatt én mindig ott vagyok,
minden korban boldogan ragyogok.

Éva Nagynénémnek Zalántól! (válasz a versre)

Éva Nagynénémnek Zalántól!
(válasz a versre)

Köszönöm,hogy nekem verset írtál
remélem közben nem sírtál.
Ha tudnád mekkora az örömöm
mit mondhatnék....Köszönöm!!!
Ha most foghatnád a kezemet,
boldogság töltené el a szívedet!

Új remény ( Ács Zalánnak)

Új remény
( Ács Zalánnak)

egy új élet egy új csoda
neki még felhőtlen mosolya
egy pici apró legény
kívánom mindig boldog legyél

egy falat aprócska kéz 
mely simogat
szem mely rád néz
s hang mely kacag
ki nem mondható boldogság
édes kicsi legény
vele minden remény

MÉG EGY ESÉLY LXII. Szonett 62.

MÉG EGY ESÉLY

Szonett LXII. 62.

Írta: Ács Nagy Éva

Kaptam most az élettől, még egy esélyt,
Egy utolsó mámort a szerelemtől.
Szememen, vörös folt volt a könnyektől,
Azt hittem búcsúztatom a szenvedélyt!

De remények jöttek, és szálltak felém,
Rám újra, a szerelem fény ragyogott.
Láttam szemedben, izzani csillagot,
Rám találtál, magányos élet delén.

Hajamban nézd, ott van egy kusza ősz szál,
Lelkemben belül újra áll már a bál,
Megtaláltalak, magamnak akarlak!

Magamnak akarlak, létem végéig,
Neked lenni, az utolsó sóhajig,
Reszkető karomban, fogva tartalak!

Csend lett

Csend lett

Fehér falon megfakult képek,
az ágyon babák hada,
a polcon árva kisautó,
nincs gazdájuk már
elrepült a nyár.

A sarokban pókháló ,
a szőnyeg poros,
a könyvek elhagyatottak,
nem lapozza senki
vége csend az úr.

Nincs több zsivaj,
csak magány,
hol egy szív csak vár,
amíg dobog reménykedik,
visszatér a régi nyár.

Lesz gyerekkacaj,
zenebona , harsona,
lesz egy ölelés ,
egy simogatás,
nem omlik össze még a vár.

Emlékfoszlány (Mama)

Emlékfoszlány(Mama)

Egy sárgára festett kicsi ház,
előtte áll egy cseresznyefa,
s a mamám ott ül alatta.
Vagy az ajtóban áll és vár,
vagy vacsorát főz a kályhán.
Mellette macska sündörög,
kellene neki az aludttejes köcsög.
Kint a kutya mérgesen ugat,
ijesztgeti a vándorokat.
Kerítésen kint a dunyhám,
táncot jár rajt a napsugár.
Az ólban kotkodál a tyúkanyó,
vacsorára meglesz a sütnivaló.
A ház ablaka tárva nyitva,
a huzatnak van itt útja.
A kötélen szárad a ruha,
a mamám két kezével mosta.
Szelt nekem kemencében sült kenyeret,
szívből adta, éhezni nem engedett.
Megsimogatja öreg kezével a fejemet,
a mamám tudom nagyon szeretett!
Emlékfoszlány , már mind képzelet,
de legalább így még vele lehetek!
Ott még mindig fogja a kezem,
nézi a szemem,s vár valamire!
Várja azt ,hogy megérkezem!
S ott újra örökké vele leszek,
sárga kicsi házban, falu szélén
lesz még tudom szeretet!

Kábítószer a szerelem

Ács Nagy Éva
Kábítószer a szerelem.

Mérgezem testem,
mérgezem szerelemmel.
Úgy szívom be ezt
az illatot,
mint kábítószeres
az ópiumot.
Rabja lettem,
foglya vagyok,
leszokni róla még
nem akarok.
Drága ópium,
édes szerelem!
Rabod vagyok,
de ez kell nekem.

Utolsó esély (Váratlan ajándék)

Ács Nagy Éva
Utolsó esély (Váratlan ajándék)

Megint egy magányos ünnep megint szomorússág, ez volt mindig a gondolatom.
A fa alatt ajándékhalom, vettem, szeretteimnek, hogy én kapok-e sosem érdekelt.
Kaptam, néha, de többet ért az öröm, mit az én ajándékom okozott.
Nekem egyszerre van az összes ünnep, névnap, karácsony szülinap,
mit szeretnék, senki sem kérdezett meg. Aztán egyszer meglepetés ért,
valamit kaptam, váratlan ajándékként. Őszülő fejjel, még boldog lehetek.
Igaz nem volt ünnep, nem volt a fenyő alatt, de mégis örömként ért, nem számítottam már rá. Magányosan, csalódottan kaptam az élettől, még egy utolsó esélyként őt, hogy az életem rendbe hozzam. Még tudjak szeretni, valaki mellé bújni, ölelni,
s valakivel az életem megosztani, Eleinte nehéz volt felfogni, én ezt nem érdemeltem meg de őt kaptam, ő engem akart, azóta is fogja kezem, velem van jóban, rosszban, az életemben. Meddig, nem tudom, de a váratlan ajándékom őrzöm s féltőn óvom.

Karácsonyi kívánság

Karácsonyi kívánság

Csillagszóró szórja fényét,
kívánj most hát örök békét,
Boldogságot otthonokba,
bő tál ételt az asztalra.

Éhezőknek adj meleg ételt,
kabátot is , legyen jó bélelt.
Hideg a kő az aluljáróban,
melegítse szeretet, most lángolhat.

Illatos kalács az asztalon,
szívedben béke és nyugalom.
Menyből az angyal újra itt van,
eljön mindenkihez ki most ad.

Boldog ünnepet mindenkinek,
karácsonyi igaz fényeket,
Isten gyermeke mind ki élő,
még az is ki már nem hívő.

Lelkeken fenyő illat jár most át,
Szívekben mécsesként ég a láng.
Mindenkiben ébred a szeretet,
kellemes karácsonyi ünnepet.

Hópihe szálljon ablakodra,
angyalok vigyázzanak álmodra.
Hát adj, adj most szeretetet,
adj mindenkinek egy kis meleget!

Nem kérek sokat

Ács Nagy Éva
Nem kérek sokat

Nem kérek én sokat ma,
csak égjen fényesen láng,
együtt legyen minden család.
Nem kívánok én mást ma,
csak békében legyen a világ,
csak szeretetben telő napokat.
Nem akarok én látni
kukában turkáló gyermeket,
emberhez méltatlan életet.
Nem akarok hát látni
rongyos, szakadt ruhát,
s könnytől maszatos arcokat.
Nem kérek hát én sokat,
csak arcokon boldog mosolyokat,
szeretetben lévő meleg otthonokat.
Kérlek Istenem, teremtsd meg nekem,
teremtsd meg az új életem.
Lássunk együtt boldog napokat!

Tűzet raktam

Tűzet raktam

Köré angyalok gyűltek,
táncoltak , örvendeztek.
Ennyi boldog csillogó arc,
ennyi mosoly mi ott csillant.
Neve is volt, a szeretet,
angyalokkal érkezett.
Ölelte egymást felnőtt és gyerek,
kívántak boldog ünnepet.
Angyalokkal táncolva,
egymást felfedezve,
békében ünnepelve,
Kívánok én is mindenkinek,
éljen mindig a szeretet.

Két lebegés között

Ács Nagy Éva
Két lebegés között

Lebegek súlytalan világomban hol elmém épségét megőriztem, 
s nem tekintenek idegileg roncsnak, még én én vagyok, és álmodom.
S két lebegés között néha pihenni megállok, egy hatalmas fehér sziklán,
beszélgetek egy arra szálló sirályal , kezet fogva vele boldogan nevetek.
Szabad vagyok , a szabadság íze átjárja testemet, kiűzi belőlem,
a megfertőződött énem. Sajnos van, mert lent a koszos bűztöl, a bűntől
teli világban könnyen fertőzött lesz az ember.Lelkem átadom a tisztulásnak,
s végképp lebegve maradok.A fájdalom lassan távozik, de még utoljára kegyetlenül mar belém. Fáj, szinte üvöltök, s tépem le bőrömet, vérzek, már nem érzékelek semmit
kába vagyok, lebegek!Kacaj helyett hörgök csak, gondolkodom magamon, normális ez, normális vagyok?Nézem cafatokba logó testem maradványait, magamra nem ismerek, de minden bűnöm tova lett, szabad vagyok kiáltok!!Végre!

Öreg fa áll csak

Öreg fa áll csak

hóborította táj
csak egy öreg fa áll
kihalt a mező
nincs több erdő
fagy uralkodik
jégvirág nyílik
nincs itt élet
nincsenek színek
fehér és szürke
hiába nézel az égre
szivárványt nem látni
éneket nem hallani
öreg fa áll csak
ágain jégcsap
zöld levele tova
rajt a tél nyoma

LÁNGLOVAGOK Szonett LXI. 61.

LÁNGLOVAGOK

Szonett LXI.61.

Írta:Ács Nagy Éva

Mikor tűzbe mennek a lánglovagok,

Másokért kockáztatják életüket.

Mentik az embert, majd az értékeket,

Nem tartják őket vissza, hát a lángok.

Égő toronyházból is, ők mentenek,

Vannak az úton, a baleseteknél.

Az árvizeknél, nem csak a tüzeknél,

Nem félnek, bíznak abban, visszatérnek!

Merészek ők, bátor emberek, hősök,

A láng ellen, ember életért küzdők,

Nem mutatják, de belül ők is félnek.

Látni bátorságukat, nekünk példa,

Mentés közben, lehet ők vesznek oda.

De mennek menteni, és reménykednek.

Nincs az úr

Ács Nagy Éva
Nincs az úr

Mit ér az élet, hogyha nincs mit enni,
üres hassal, korgó gyomorral kell lefeküdni.
Mit ér a leírt szó, ha úgysem tartják be,
sajnálattól még nem lesz pénz a zsebedbe.
Üres, üres, hiába nézed még mindig üres,
nem eszel holnap , hát hasadra vess.

Sors hálójában

Sors hálójában

Zátonyra futott élet,
horgot vetett a magány.
Nem szól már szirén ének,
fájdalom ül szikla falán.

Egy utcalány gondolatai

Ács Nagy Éva
Egy utcalány gondolatai

Fúj a szél, esik az eső, nagyon fázom,
otthon hagytam a nem létező kabátom.
Az útszélén nem kell ,mert sokat takar,
a vevő nem látja az árút, mit pénzért kap ha akar.
A blúzom nyitott , nincs is begombolva,
tisztán látszik fehér mellem gombja.
A szoknyám rövid , lábam remeg,
combomon már feszesek az erek.
A számon elkenve vörös a festék,
szemem alatt nagy a kékség.
Arcomon fehér por, púder nyoma,
árulom magam , ez a világunk nyomora.
Kuncsaft ha jön , én bátran alkuszok,
s a bűzös leheletétől , majd elájulok.
De ott lebeg előttem a ropogós bankó,
eladtam magam hát most , na ez frankó!
De holnap a lakbérért ha megint jönnek,
előveszem bukszám , s arcomba nem köpnek!
Lesz kenyér majd otthon , a gyerek tud enni,
Istenem , végleg az útszélén kell megrohadni?
S akárhogy is fáj, holnap újra itt állok,
mert elmúltak a rózsaszín leányálmok.

NYÁR TEMETŐ Szonett 81.

NYÁR TEMETŐ
Szonett 81.
Írta:Ács Nagy Éva

Már nem sütött a nap, hát elmúlt a nyár
Szél sodort most felém, szürke felleget
Fagyott reggel hozott halott tetemet
Kárörvendők! nem áll már a homokvár

Könnyem folyt csak, most áztatta a földet
Lábam tiporta, dagasztotta sarat
Szívem fájt, búcsúztatta a nyarat
Hiába kergettem el a felhőket

Virágok halottak, a nyárt temetik
Madárfüttyös éjszakákat feledik
Zimankós tél lesz hát, jelzik útjait

Hol nincs nevetés ,mert kacaj nem lehet
Halott sugár nem tőri meg a telet
Kihalt élet ,melynek éled kínjait

Álom hát

Álom hát

álom, hogy vagy nekem, 
álom, hogy ölelhet kezem,
álom, hogy ajkam az ajkadhoz ér,
álom , hogy simogatom tested,
álom vagy valóság között lebegem,
álom, de fáj szinte mit érzek én,
álom hát ez a szenvedély?

SIKER SzonettLX. 60.

SIKER

Szonett LX.60.

Írta:Ács Nagy Éva

Ha épp elesik, akkor van sikere,

Akkor kap tapsot , ha még bukfencezik.

Jutalma munkának, ha kinevetik,

Élmunkát végez, ha kacagnak vele.

Egyszerű, hétköznapi ember otthon,

Valahol belül, ott talán mindig sír.

Nevettetni, az életben már nem bír,

Falak mögött, már nincs ő a porondon.

Ember és bohóc ő, nagy nevettető,

Vagy egyszerre biztosan az ,mindkettő,

Siker, taps, erről ábrándozott mindig.

Álmában ott van, a poros porondon,

Szereti ha nevetnek a bakikon,

Az életét így bohóckódja végig!