SZERELMÜNK ÉL
Szonett .XIII.
Írta:Ács Nagy Éva
Napfényes nyár volt, mikor találkoztunk,
Szemed csak úgy csillogott rám a fényben.
Akkor elvesztem mélykék íriszében,
Ajkunk egyesült, lágyan csókba forrtunk.
Beletúrtam én bozontos hajadba,
Mit a szél kócolt lágyan pont előttem.
Öleltelek, simogatva szerelmem,
Édességként hívogattál karodba!
Mámortól remegve, ittasak lettünk,
Örök nászban, álomra szenderültünk,
Nekünk egész éjjen, tücsök hegedült!
Dallama lágyan ciripelt fülünkben,
Értünk szólt ott a szerenád az éjben,
Szerelmünk újra és újra fellendült!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése