MAMA CSERESZNYEFÁJA
Szonett XXXI. 31.
Írta:Ács Nagy Éva
Ma ott voltam az én kedves dombomon,
Láttam rét közepén a cseresznyefát.
Néztem virágba borult összes ágát,
Drága mama ,sajnos már nem volt otthon.
Sokszor ott a nagy fa alatt, zokogtam ,
Kértem, nekem már cseresznyét adjanak.
Törzsén ülve vártam, hogy megszánjanak,
Én esetlen, fára mászni nem tudtam!
Könnyezve néztem , gyerekkorom helyét,
Fátyolos szemmel tekintek szerteszét.
De sokszor ott a réten kergetőztem!
Lepkéim tőlem sosem nyugodhattak,
De mama már nem vár , szavak nem szólnak.
Cseresznyefám , múltam újra átéltem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése