KOLDUSKÉNT SUTTOGOM
Szonett VI.
Írta Ács Nagy Éva
Amikor megláttam őt egy hajnalon,
Tudtam , hogy követni fogom örökké.
Rólunk szólt mese , miénk volt , kettőnké,
Túl voltunk az első csókon , sóhajon.
Hullámzó tenger volt az érintése ,
Nevetése mint pacsirta nótája.
Szívdobbanása óceán moraja,
Lágy szellőként érintett becézése.
Ha nem lesz enyém , tudtam koldus leszek ,
Koldulni elé kitárt szívvel megyek.
Kéregetek hát , szerelmet remélek.
Szívem végleg akkor már ott megégett,
Kalitkába zárt lelkem így övé lett.
Koldusként suttogom , nagyon szeretlek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése