Nincs kiút

Nincs kiút

reményként a haldokló feléd nyújtja kezét
riadt szeméből lassan könny pereg eléd
elmorzsol ajka közt mintaként egy imát 
a csendben most hallani egy kuvik hangját
az ablak alatt oson el orvul a halál
hiába bújnánk előle mindig ránk talál