Kincseim

Ács Nagy Éva
Kincseim

ők nekem a kincseim
nélkülük halott a lelkem
ragyogásuk boldogít
velük teljes az életem
bájos arcukat nevetésüket
magamon diadémként viselem
büszkén emelt s nem lehajtott fővel
éveim nem számolom
nem számít a korom
velük igazgyöngyként élek
tengermélyén sosem félek